Vantus Tivadarné Nagy Erzsébet 103 esztendős
2018. május 23.
Böske
       
Igen csak így, hogy Böske.
 
Így hívták gyermekkorában. Így szólította annak idején a szeretett bátyja, Nagy Béla a sikeres birkózó. De kis is Ő valójában? 
 
Vantus Tivadarné Nagy Erzsébet 1915. május 30-án született az akkori Bihar megyéhez tartozó Nagylétán. Édesapja Nagy József cséplőgép tulajdonos, ezermester, édesanyja Papp Mária háztartásbeli. 
 
Ma már szólíthatnánk Erzsébetnek, Erzsikének, hozzátéve a „néni” szót, de neki a mai napig a Böske megszólítás a legszebb úgy, mint Böske néni, mely név hallatán eszébe juttatják gyermek és fiatal éveit, küzdelmes életét, melyben volt sok-sok aggodalom, de sok boldogság is.
 
Nagyon szép és dolgos leányzó volt.  
 
Több udvarlója, kérője is akadt, de az ő szíve a kárpátaljai Barkaszón született Vantus Tivadart választotta, akivel két évig csak leveleztek, majd 1942. november 7-én a Nagylétai Református templomban, Radó József tiszteletes úr előtt fogadtak egymásnak sírig tartó örök hűséget.
 
Böske szülei öt gyermek neveléséről gondoskodtak. Minden gyereknek biztosítva a tanulás lehetőségét, diploma, a szakma megszerzését. Amikor Böske, férjhezmenetele után az új családhoz került nem volt ismeretlen a sok gyerek, mert választott párja szülei is nyolc gyermeket neveltek. 
 
Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy náluk is öt gyermek született, és ma már 7 unoka és hat dédunoka szeretete övezi a 2018. május 30-án 103 évét töltő Böske életét.
 
Még segítséggel ellátja magát. A segítséget a bevásárláshoz az ebéd elkészítéséhez család biztosítja, de reggelijét, vacsoráját maga készíti el.
 
Kicsit lassabban mozog, gyengébben lát és nehezebben hall, mint általában az idősebb emberek. És ahogy mesél életéről, csodálatos tiszta gondolkodásról tesz bizonyságot. 
 
A mai napig minden érdekli. Emlékszik a múltra is, de a közeli napokban hallottak is megérti, nem felejti.  Emlékezik, észben tartja a családdal kapcsolatos dolgokat – nem kis csodálkozására a hetente egy alkalommal őt meglátogató lelki gondozóját.
 
De hogy is volt 1942 után? 
 
Nagyléta után Aknaszlatinára költöztek, ahol a férjével együtt az akkor létező Hangya Szövetkezet egyik boltját vezették. 
 
Rövid idő múlva Técsőre, majd Munkácsra kerültek, ahonnan 1965-ben tért vissza a szülőhelye közelébe, Debrecenbe.
A második világháború után hosszú évekig nem tudtak hazalátogatni. A határon, hosszú ideig egyáltalán nem jöhettek át, nem kaptak útlevelet.  Az ötvenes évek második felében már egy-egy alkalommal engedélyezték részükre a családlátogatást.
 
Böske örült, hogy ismét haza került, de a szerető férj és apa nehezen tudta helyét megtalálni, a neki idegen környezetben. 1970-ben örökre el is távozott, meghalt, magára hagyva szerető családját.
 
Böske ezután egyedül nevelte tovább és taníttatta két kiskorú árván maradt gyermekét, nem kímélve erejét. Dolgozott látástól vakulásig, ahogy a magyar közmondás tartja. Két nagyobbik gyermeke már egyetemista volt őket nem kellett már támogatni, egy gyermekét még Kárpátalján temette el, de élő gyermekeinek, biztosította a tanulás feltételét, hogy iskolázott emberek legyenek.
 
alt
 
Hogy mit kíván még az élettől?
 
Köszöni Istennek, hogy ilyen szép hosszú élettel áldotta meg és ilyen egészségi állapotban és körülmények között élhet.
 
Kéri az Urat, hogy adjon erőt ahhoz, hogy egyre kevesebb terhet okozzon gyermekeinek, - és ha az út végére ér, ne szenvedjen sokat.
 
Egész életében Szabolcska Mihály: Hegyi beszéd c. verse volt a hitvallása, irányította tetteit, amelyet még 3. osztályos korában tanult és a 100. születésnapján családját ezzel köszöntötte:
 
„A szeretet a világ megváltója,
Ez feddi a bűnt, az árvát ez óvja,
Ez ad kenyeret a koldus kezébe,
Az elhagyottnak ez a menedéke,
Csak egy szentség van a világ felett.
Örökkétig való: a szeretet!”
 
A sok zsoltár közül újabban a 277. zsoltár a kedvenc éneke… "Gondviselő jó Atyám vagy, Ó én édes Istenem."
 
Debrecen. 2018. május
 
102 ÉVES…          
 
Mikor megismertem,
Százéves volt Erzsike.
Ma, május 30-án,
A százkettőt évet is elérte.
Mit énekeljek róla el?
Ebből az alkalomból,
Talán a dolgos éveket,
Mit maga mögött hagyott?
 
Öt gyermeknek adott életet,
De csak négy gyermeket nevelt fel.
Lehetőséget teremtve nekik,
Hogy diplomát szerezzenek.
Majd ahogy telt az idő,
Szerető társa örök pihenőre tért,
Egyedül küzdött tovább 
A családja boldogulásáért.
Segítségére volt gyermekeinek,
Mikor az unokák születtek,
És még kilencven évesen is
Dolgozott, hogy 
Minden rendben legyen.
 
Ma már hat dédunokája van,
Kik örömöt okoznak neki,
Egyet sajnál csak, hogy már
Nem bírja őket átölelve, ölbe venni.
Egyedül lakik a házában,
A családja rendszeresen látogatja,
Egyedül végzi el a napi feladatokat,
Lassúbb tempóban, komótosan.
De nem hagyja el egy percre sem magát,
Így teszi rendben otthonát.
 
Hosszú versekre emlékszik, és mondja,
Amit valamikor, gyermekkorban tanult.
Nagyon sok zsoltárt énekel még mindig,
Csak kicsit halkabban, mint egykoron.
 
Szeret beszélgetni régebbi és közeli múltról,
Hisz minden érdekli, a múlt és a jelen,
Szereti ha fáradt, öreg testét ,
Simogatják meg szeretettel.
 
Szereti ha türelmesek hozzá,
Ha szóval nem bántják őt meg.
Hisz a jó Isten létezésében,
Akitől kapta e hosszú életet.
 
Naponta imádkozik az Úrhoz,
Azt kívánva és bízva benne,
Ha elkövetkezik az utolsó utazás,
Fájdalom mentes lesz az
És békésen száll lelke 
Fel a mennybe!
 
E gondolatokkal kívánok Neked,
Boldog születésnapot Erzsike,
Teljesüljön minden vágyad itt a földön,
És majd odafönn a mennyekben.
 
 
2017. május 30.
 
 
 Írta: Mzsuzsó